Vendégségben a Magyar Kultúra Napján

  • Beküldve: 2016-01-24 12:29
  • ( admin)

   A Magyar Kultúra Napján, 2016. január 22-én, a miskolci II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár vendége voltam dr. Prokai Margit igazgató és Filip Gabriella rendezvényszervező, könyvtáros meghívásának eleget téve.

   Külön érdekessége a dolognak, hogy Gabriellával közel húsz év után hozott össze minket újra a Sors és az irodalom szeretete. Első találkozásunk még a kilencvenes évekre datálódik, mikor szárnybontogató cikkíróként félve kopogtattam az Észak-Magyarország című napilap főszerkesztő-helyettesének ajtaján, aki nem más, mint Gabriella volt.

   Szülővárosomba visszatérni mindig különleges élmény a számomra, ám a fogadtatás, amiben eme jeles napon volt részem még inkább növelte meghatottságomat. A szíves látás és a szeretet gyermekkorom egyik meghatározó helyszínén, a könyvtárban, visszarepített egészen a nyolcvanas évekig, mikor kisiskolásként első olvasmányaimat vadásztam nagy buzgalommal és áhitattal a számomra már akkor varázslattal bíró kötetek között.

   A műsor, melyet Gabriella végtelen profizmussal és odaadással szervezett, már az első percekben könnyeket csalt a szemebe. „A mustár magjai” című regényem hangulatvilágát Regős Zsolt, zongoraművész idézte meg, akinek személye szintén gyermekkorom óta magát a Zenét jelentette nekem, így végtelen megtiszteltetés volt, hogy most nekem, rólam, általam varázsolja elő hangszeréből Louis Armstrong, vagy épp a Hegedűs a háztetőn, klasszikus dallamait.

   A zene okozta csodát, mely lelkemet átjárta, csak tovább fokozta egy fantasztikus ifjú színművésznő, Szabó Irén felolvasása a regényből. Irén bájos, közvetlen személyisége és kiváló előadásmódja, mindez állandó, végtelenül kedves mosolyával kiegészülve igazi élettel töltötte meg az általam papírra vetett sorokat.

   A műsort követő beszélgetésben ismét egy kedves barát, Kriza János, miskolci unitárius lelkész volt a partnerem. János már rutinos műsorvezető társam, hiszen első könyvem, a „Hétköznapi hit” miskolci bemutatójának is ő volt annak idején a házigazdája. Örök köszönet neki mindezért, hiszen legnagyobb kincs az életben egy olyan barát, akire mindig számítani lehet.

   A közönség soraiban régi kedves ismerősök mellett még egy meglepetés, egy igazi csodás pillanat is várt, egy hölgy személyében, akiről az előadás után tudtam csak meg, hogy „Az én Helikonom” sorozatom januári múzsájának, Kosáryné Réz Lolának dédunokája.

   A rendezvényen készült fotók hamarosan megtekinthetők a Galériában.

   Köszönet Minden érintettnek, a szervezőknek, a művészeknek és valamennyi kedves jelenlévőnek ezért a nagyszerű délutánért!

 

Szőke Lídia