Bemutatkozás

Miskolcon születtem 1979. december 20-án. A könyvek szeretete és az irodalom tisztelete kisgyermek koromtól kezdve kísérte életemet. Szüleim mindketten lelkes olvasók voltak, a könyvek forgatása nálunk elengedhetetlen része volt a mindennapoknak. Külön kis „könyvtárszobánk” is volt, melynek köteteiben lelkesen merültem el, amint megismerkedtem az olvasás tudományával.

Első regényélményem Fekete István Bogáncs című műve volt és a mai napig jól emlékszem, hogy milyen büszke voltam magamra, amikor végigolvastam. Ha kérdésem merült fel a világ dolgaival kapcsolatban, első körben nem a felnőttekhez, vagy társaimhoz fordultam, mint a gyerekek általában, hanem a kis könyvtárszoba polcain próbáltam a választ meglelni.

Azt, hogy író leszek, akkor döntöttem el, amikor megismerkedtem a család ütött-kopott írógépével, melyen aztán lelkesen láttam neki első próbálkozásaimnak. Akkoriban lehettem tíz éves.

Az első mű mi más is lehetett volna, mint krimi, akkori bálványom, Agatha Christie nyomdokain. Természetesen azonban messze nem olyan színvonalon, így aztán gépelt oldalak egész garmadája végezte az íróasztal fiókjaiban.

A kezdeti lelkesedés aztán elszállt, s írópalántából visszaváltoztam egyszerű olvasóvá. Ez az állapot közel egy évtizeden át tartott, mikor aztán idősebben, érettebben gondolkodva, novellaírásra adtam a fejemet.

A 2007-es évben „A konyhában” című novellám díjazott lett egy amatőr írók számára meghirdetett pályázaton, majd meg is jelent a pályázatkiíró egyik kiadványában. Ez lett – diákújságírói pályafutásomat leszámítva – első hivatalos publikációm.

A sikert újabb szünet követte, ezúttal hat éven át, 2013-ig tartó. Ekkor történt, hogy megkeresett egy kedves barátom, az Unitárius Élet című lap főszerkesztője, s megkért, hogy írjak egy cikket a következő számba.

Az első cikket sok másik követte, mellette új novellák születtek, 2014 tavaszán pedig valóra vált a nagy álom, mikor megjelent első könyvem, a Hétköznapi hit.

Az út pedig még hosszú és terveim szerint sok mindent tartogat…